A plzeňské székesegyházban a Virágvasárnapon mintegy 200 hívő gyűlt össze a plzeňi egyházmegyéből egy vezeklő imádság vigíliára, amely a Jubileumi év keretében zajlott, és utalás volt a különféle nyavalyákra és fájdalmakra a diecéziai zsinat I. szakaszának Záró dokumentumában.
Miután Tomáš püspök nagyon érzékeny, alázatos, de ugyanakkor rendkívül pontos és konkrét reflexiót adott a farizeusról és a vámszedőről szóló evangélium kapcsán, a hívők képviselőpárok köveket hoztak Krisztus keresztjéhez, amelyek a tíz területet szimbolizálták, amelyeket a záró dokumentumban a fájdalom, gyengeség, elhanyagolás vagy bűn területeiként neveztek meg, amelyek egyházmegyénk fájdalmát és a múlt terheit hordozzák.
Imádkoztunk például a hit útján való langyos bűnök megbocsátásáért (ami számunkra, akik már hosszabb ideje járunk az Úrral, értékes megállás és szükséges visszatekintés volt). Továbbá, elmondtuk a felelősség elhárításáról, a hívek közötti megromlott kapcsolatokról, a templomon belüli és azon kívüli kapcsolatokról, a fiatalok és a társadalom peremén élő emberek kizárásáról, akiket akarva-akaratlanul sem tudunk teljesen befogadni. Emellett a mások ajándékainak és sajátosságainak elutasítása, a különböző plébániák szükségleteire való érzéketlenség, a pasztorális és gazdasági döntések átláthatatlansága és érzéketlensége is szóba került.
Végül Tomáš püspök idézett a világméretű Színodáról, amelyben említésre kerültek az "eltérő és tragikus formái az elhárítás krízisének," amelyek "kimondhatatlan és tartós szenvedést hoztak a támadások áldozatainak, azok hozzátartozóinak és az egész közösségnek" (Záró dokumentum SoS, 55. cikk).
Ebben a kontextusban Tomáš püspök a következő vallomást tette:
| Jó és irgalmas Atya, előtted állok mint az egyik, akinek Te a te szolgálatodat bízta e hazában a Te Fiad és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus nevében. Nagy szégyennel és fájdalommal vallom, hogy nem egy esetben fájdalmasan megbuktunk e szolgálatban, és nem foglalkoztunk, bagatellizáltuk, sőt, elakarva eltitkoltuk a szellemi és világi hívők rendkívül sebezhető súlyos hanyagságait. Nem védtük meg eléggé a gyenge és védtelen embereket, ezért súlyos bűn terhel minket a szexuális, lelki vagy hatalmi visszaélések minden áldozatának szenvedéséért egyházunkban. |
Majd imádsággal folytatta:
| Jézus Krisztus, a bűnösök megmentője, tekints ránk, a Te egyházad pásztoraira, bocsáss meg nekünk bűneinket, és könyörülj rajtunk. Adj nekünk bátorságot, hogy őszinték és érzékenyek legyünk mind a nővérek, mind a fivérek, különösen a védtelen és sérülékeny emberek iránti szolgálatunk során. Mutasd meg nekünk a helyreállítás útjait, és erősítsd meg eltökéltségünket, hogy mindig és minden körülmények között rálépjünk. Kérjük, légy Te magad a gyengéd szereteteddel mindazok iránt, akikről mi magunk nem tudtunk jó pásztorok lenni. |
Az imádság vigíliáját a püspök Tomáš által, a plzeňi egyházmegye összes papja, diakónusa és pasztorális munkatársa nevében elmondott emberekhez intézett bocsánatkérő kéréssel zárták. E kérés után következett a béke üdvözlete.
A vigília befejezése után 6 pap volt a megbecsülés során a gyónás szentségére, és a székesegyház tere még sokáig a találkozók, megosztások, összefonódások és kölcsönös kapcsolatok helyszíne maradt. A nehéz téma ellenére alapvetően nagyon pozitív és örömteli hangulat uralkodott, amelyet különösen a nyitottság és a saját felelősségvállalás iránti kedvesség, valamint az őszinte szándék jellemzett a hibák helyreállítására.
Hasonló vezeklő vigíliákat tartottak a nagyböjt időszakában, vagy az év folyamán más helyszíneken is a plzeňi egyházmegyében (a háttéranyag elérhető ITT).
Ajánljuk:
- Vezeklő szertartás a székesegyházban (bip.cz) FOTÓGALÉRIA
- Vezeklő imádság vigíliája: A remény zarándokai (hátterek)
- A Színodáról szóló Záró dokumentum: Az egyház szinodális
- A diecéziai zsinat I. szakaszának Záró dokumentuma "Mester, hol laksz?"
